A kardiológiai szakorvosi konzultáció során a szív- és érrendszeri problémák felmérése és diagnosztizálása történik.
A konzultáció első része az anamnézis felvétel, ahol a kardiológus szakorvos részletesen kikérdezi a pácienst korábbi betegségeiről, családi kórtörténetről, valamint a jelenlegi panaszokról, mint például mellkasi fájdalom, szívdobogásérzés vagy légszomj.
Ezután következik a fizikális vizsgálat, amely során a kardiológus meghallgatja a szív és a tüdő hangjait, érzörejt keres, valamint a szervezet folyadékegyensúlyát is megítéli elsődlegesen.
A konzultáció során 12 elvezetéses EKG vizsgálat is történik, amely a szív elektromos tevékenységét rögzíti, és segít felismerni a szívritmuszavarokat, veleszületett vagy szerzett szívizom elváltozásokat vagy korábbi szívinfarktus nyomait. A vérnyomás mérés szintén alapvető része a vizsgálatnak, mivel a magas vagy alacsony vérnyomás fontos jelzője lehet a szív- és érrendszeri betegségeknek. A szaturáció mérés a vér oxigénszintjét méri, és különösen akkor fontos, ha a páciens légzési nehézségekre panaszkodik.
A szívultrahang vizsgálat is jellemzően a kivizsgálás részét képezi szűrő jelleggel.
Kardiológiai konzultáció különösen ajánlott azokban az esetekben, ha valaki mellkasi fájdalmat, szívdobogást, légszomjat, szédülést vagy ismétlődő magas vérnyomást tapasztal, de a családban előforduló vagy halmozódó szív-érrendszeri betegségek esetén is indokolt lehet időszakos szűrővizsgálat végzése.
A konzultáció során kapott információk alapján a kardiológus prevenciós vagy kezelési tervet javasolhat, amely hozzájárul a szív- és érrendszeri betegségek hatékony kezeléséhez és megelőzéséhez.
Természetesen, amennyiben nem szív- és érrendszeri betegség merül fel a panaszok hátterében, a szakorvos a megfelelő társszakmához irányítja tovább a pácienst, hogy segítse a helyes diagnózis felállítását.